A francia pirítóst nem találtam Franciaországban

2024 Szerző: Sherilyn Boyd | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-16 09:39

A francia pirítóst nem találták fel Franciaországban. Tény, hogy a francia pirítós jóval régen Franciaország előtt létezett, mint ország. A francia pirítós pontos eredete ismeretlen, de nem meglepő, hogy az emberek úgy tűnik, hogy gyorsan elkészítették a receptet, mivel a francia pirítós hagyományosan kenyérből készült. A kenyér a legfontosabb élelmiszerek a legtöbb kultúra számára, mivel az élelmiszer először elkészült, és egészen a közelmúltig az emberek túlnyomó többsége soha nem álmodott volna semmiféle élelmiszerről; így meg kell találnunk a módját, hogy a maradék kenyeret élvezhessük. A tejet és tojást áztatják, majd főzni, elég logikusnak tűnik, jó ízletes ételeket készítenek, és nem kóstolják meg a kenyeret.

A legkorábbi utalás arra, hogy éppen ezt a dátumot egészen a 4. századi Rómába, Apicius címû szakácskönyvet követõen végezzük el, és úgy gondoljuk, hogy ezt a munkát jó megtérüléssel kezdi. Ezt a "francia" pirítóst a Pan Dulcis-nak hívták. A rómaiak átveszik a kenyeret és áztatják tejjel és tojásos keverékben, majd főzzük, tipikusan olajban vagy vajban sütjük, nagyjából ugyanúgy, mint ma a világ számos országában.

Ez a gyakorlat Európa-szerte a középkorban vált ismertté, beleértve azt is, hogy elsősorban a régimódi kenyérből áll. Valójában Franciaországban a francia pirítós neve "fájdalomcsillapítás", ami szó szerint "elveszett kenyérnek" minősül (más néven Belgiumban, New Orleansban, Acadianában, Newfoundlandban és Kongóban is nevezik). Érdekes megjegyezni, hogy a naysayers, akik szeretni ragaszkodni a hit, hogy Franciaországból származott, hogy mielőtt a francia úgynevezett fájdalom perdu, úgy hívják "fájdalom a la Romaine" (római kenyér).

Egy másik népszerű mítosz, mint a "francia pirítós" nevének eredete, amelyet a "Miért dohányzóknak lyukak" című kiadványaiban tartanak fenn, az, hogy a francia pirítós valójában Amerikából származott, különösképpen 1724-ben. A "francia" aki először csinálta, Joseph French. Feltehetően Mr. French rossz volt a nyelvtanban, és amikor elnevezte, egyszerűen elfelejtette az aposztrófát, mint a francia pirítóst, a francia pirítóst helyett. Sajnos, ha csak a nappali nácik korrigálták volna.

Természetesen ez a történet tiszta fikció, hiszen számos történelmi utalás van Észak-Amerikában, a francia toastban. Valóban számos középkori szakácskönyv létezik egész Európában, amelyek még a klasszikus recepteket is adják a francia pirítóst. Ezenkívül a "francia pirítós" elnevezés a 18. század elejétől kezdődik, a legkorábbi referenciákkal a 17. század közepén, a grammatikailag inept Joesph French története előtt. Ezt megelőzően a német pirítóst, a spanyol pirítóst és más neveket is ismerték, amelyek közül csak néhánynak volt valami köze az ország nevéhez.

Az észak-amerikaiak nagyon hasonló okok miatt nevezik francia pirítóst, hogy miért nevezik sült burgonyaszeleteket "sült krumplit". Egyszerűen, hogy Amerikában a francia bevándorlók népszerűsítették őket. Megjegyzés: ha többet szeretne a francia fry lenyűgöző történelméről, nézze meg a Misconception Junction társtulajdonosa honlapját.

Receptek a francia toast keresztül idő:

• 4. század: "" Egy másik édes étel: Szeletelje a finom fehér kenyeret, a kéreg eltávolításával, olyan nagydarab darabokra, amelyek áztatják a tejet [és megverték a tojásokat] Olvassák el az olajjal, mézzel fedezzék és szolgálják. " és fordította Joseph Dommers Vehling
• 1450: "Végy fehér kenyér szeleteket, vágva, hogy ne legyen kéreg; hogy ezek a szeletek szögletesek és enyhén sültek legyenek, úgyhogy tüzet színezve legyenek. Ezután vigye a tojásokat rengeteg cukorral és egy kis rózsavízzel együtt. és tegye a szelet kenyeret, hogy áztassa; óvatosan távolítsuk el őket, és egy kis serpenyőben sütjük le egy kis serpenyőben, és nagyon gyakran fordítsuk őket úgy, hogy ne égjenek fel. A tányéron rendezzük őket, és tetejüket egy kis sárgával sárgás, sárgás színű sárga rózsás vízzel és sok cukorral. - A középkori konyha, Franciaországból és Olaszországból származó receptek, Odilie Redon és munkatársai (Libro de arte coquinaria, Maestro Martino)
• 1887: "Amerikai Toast: Egy tojás alaposan megverték, tegyél egy csésze édes tejet és egy kis sót. Szeletelje a könnyű kenyeret és mártsa bele a keveréket, így minden szelet felszívja a tej egy részét; majd forró, olajozott palacsintában vagy vastag alsó serpenyőben barna; vajjal elszórva, és forró szolgálatra. "-White House Cook könyv, Mrs. F. L. Gilette [1887]
• 1906: Vágja a kenyeret, mint a pirítóst, a kéreg eltávolítása nélkül. Beat tojást kissé, adjunk hozzá tejet. A kenyérszeleteket egy villával tegyük a tejkeverékbe, mindkét oldalon nedvesítsük, ne túl nedves. Fedjük le a forró serpenyő alját egy hüvelyk vagy ennél több forró vagy renderelt vajjal. Barna gyorsan nedvesítse meg a kenyeret amint mártott, először az egyik oldalon, majd a forró vajon. Egyszerre ne készítsen többet két vagy három szeletből. Ha túl lassan főzünk, a pirítós zsíros lesz. A cukrász cukorral és a fahéjjal összekeveredve csöpögtetek le és csepegtessenek, amíg forróak. "- Minden nő szakácskönyve, Mrs. Chas. F. Moritz [1926]

Bónusz tények:

• Bár az emberek túlnyomó többsége a történelem során úgy tűnik, hogy a francia pirítóst a réges kenyérből készítették, a társadalom felsőbb osztályai nem tűnnek ugyanolyannak. A legtöbb szakácskönyv ebbe a csoportba a nagyon erősen gazdag fehér kenyérből készült, ami sokkal drágább, mint a teljes kiőrlésű kenyér a történelem nagy részében, ironikus módon, tekintve ma, hogy ez az ellenkezője.
• A francia pirítós más nevei a világon: Eggy Bread (Nagy-Britannia); Cigány pirítóst (Nagy-Britannia); Szegény Knights of Windsor (Nagy-Britannia) … (Nagyon sok más van Nagy-Britanniából, de csak a háromhoz fogok ragaszkodni);-); Rabanada karácsonyi desszertként szolgált (Portugália és Brazília); Torrijas húsvéti desszertként (Spanyolország); Bombay Toast (Srí Lanka és Burma); és Mozzarella a Carrozza-ban (mozzarella a kocsiban) (Olaszország).
• Olaszországban a francia pirítóst két szelet kenyérrel és beágyazott mozzarellával veszik, majd a szendvicset megszórjuk tojásos tojásban és sütjük a tipikus francia toast divatot. Ezt a francia pirítós változatot gyakran paradicsomszósszal és sajttal tetejük. Nyilvánvaló, hogy ez nem tekinthető a reggeli étel Olaszországban.
• Skóciában a francia pirítóst hagyományosan két szelet francia toast szalonnával szolgálják fel. Is néha ketchup evett Nagy-Britanniában.
• Indiában a francia pirítóst édesítőszerek nélkül gyártják, jellemzően tojással, tejjel, sóval, zöld chilitával és apróra vágott hagymával készültek, és általában ketchup-kal szolgálták.
• Spanyolországban úgy készítik el őket, hogy vastag szelet kenyeret adnak, akár bor vagy tej formájában, majd tojásba öntik és felszeletelik. A takarók jellemzően mézet és / vagy fahéjat tartalmaznak.
• A portugálok még mindig tartják a hagyományt, hogy a francia pirítóst a kenyérből elfogyasztják. Általában karácsonyi ételként készítik el a kenyér darabjait, és teljesen a hagyományos módon áztatja a kenyeret tejjel és tojással, majd vajban vagy növényi olajban sütik. A dugók gyakran tartalmaznak cukrot és fahéjjal dúsított szirupot.
• Magában Franciaországban a francia pirítós édesített és desszertként szolgál, nem pedig reggelire, mint Amerikában és sok más helyen.
• Amint azt már említettük, az embereknek egy nagy csoportja számára csak egy közelmúltbeli dolog az, hogy gyakran vesztegeti az ételt. A francia pirítós nem az egyetlen olyan élelmiszer, amely úgy tűnik, hogy az összes élelmiszercsomag használatából származik. Fondue úgy tűnik, hogy így is létrejött, hagyományosan a régi keményített sajtból és szárított kenyérből.
• Az egész történelem során Európában a legtöbb élelmiszer-maradványt beveszik, és egy olyan fazékba dobják, amely majdnem mindig folyamatosan lüktetett, hogy megóvja az ételt. Ez a mix-pörkölt gyors ételeket készített a nap folyamán, és remek módja annak, hogy meggyőződjön róla, hogy minden étel elfogy.