Miért mondják el az embereket, hogy "szakítsanak egy lábat"?

2024 Szerző: Sherilyn Boyd | [email protected]. Utoljára módosítva: 2024-01-16 10:19

Mint sok népszerű mondás és kifejezés, a "lábtörés" eredete homályos és vitatott. A "lábtörés" kifejezés eredetileg, sokan azt mondták, hogy gátolja a gonosz szellemeket, hogy szándékosan okozzák az egyéni teljesítményt. Ennek az elméletnek az alapján, hogy valaki "jó szerencsét" szeretne a "gonosz szemmel". A "jó szerencse" valójában rossz szerencsét okozna a színésznek. Így "szakítson egy lábat", ezt a logikát, jó szerencsét kíván.

Ez összhangban van azzal az első dokumentált példával, amely szerint valaki "megtöri a lábát" abban a tekintetben, hogy szerencsét kíván. Az 1921. október 1-i kiadásában Új állampolgár, Robert Wilson Lynd arról beszél, hogy szerencsétlen a lóversenyben szerencsét kívánni valakinek ", mondj valami sértegetőnek, mint például:" Megtörheti a lábadat! "Azt is megemlíti, hogy a színházi emberek a második leginkább babonás csoportok azok mellett részt vesz a lóversenyzésben.

Az 1939-es években egy másik, a "szétszakadás" korai dokumentált hivatkozása, ezúttal közvetlenül a színházra utalva Egy különös kincs Edna Ferber, ahol más motívumot jelent, "… és a hátsó sorban ülõ összes alárendeltség udvariasan azt kívánja, hogy a különbözõ vezetõk megtörjék a lábukat." Így azt mondják, abban reménykedve, hogy a főbb szereplők megtörhetik a lábukat, hogy az alárendeltségek esetleg vezethessenek.

Egy másik lehetséges konstrukció a német "Hals und beinbruch" kifejezés. A hangulat itt "Boldog leszállások" angolul. Mind az angol, mind a német pilóták használják ezt a kifejezést, de a szó szerinti fordítás "minden csontját megtörik". Lehetséges színészek elfogadták ezt a mondatot, mivel az első világháború után a széles körben elterjedt népszerűségnek tűnt a "lábtörés" érzése.

A "lábtörés" kifejezés visszavezethető az erzsébeti nyelvre. A "megtörni a lábat", Shakespeare idejében, szó szerint azt jelentette, hogy hajlítsa a térdét. Mivel a sikeres színész "megszakítaná a lábát" a színpadon, és tapsot kapna, a kifejezés valójában jó szerencsét kíván. Azonban a 16. században "megtörni a lábat" is egy olyan törvénytelen gyermek születését jelentették, amelyet nehéz összekötni a színházi világgal.

Mások nyomon követik a "megtörni a lábat" az ókori Görögország közönségének hagyományaihoz. A színészek tapsolása helyett a közönség megragadja a lábát. Valószínűtlen, hogy a lábfejet ténylegesen megtörjük, de a kifejezés még mindig figuratív és nem szó szerinti.

Érdekes történelmi elmélet tulajdonít "megszakítja a lábát" Abraham Lincoln meggyilkolásához. Ez az elmélet nyomon követi ezt a kifejezést a nagyszerű 19. századi színésznek, John Wilkes Boothnak, aki természetesen Lincoln elnököt 1865-ben a Ford Színházban lőtt. Booth lövés után elindult a színpadról Lincoln felső dobozának helyére, ahol szó szerint "eltörte a lábát". (Néhányan azt is bemutatják, hogy a komikusok és a képregények használják a népszerű mondatot a sikeres show-ra: "Megöltem őket." / "Megöltem a közönséget.")

A show-üzletben való szerepeltetés "szüneteltetésnek" nevezhető, és az újonnan sikeresnek nevezik az "üzleti behatolásnak". Ezek is ott lehetnek, ahol a "törés a láb" fogalma fejlődik.

Tehát, amint láthatod itt, a legjobb esetben a "törés egy lábát" annak a szerencsét kívánja, hogy valaki szerencsét kíván. De bármi először is feltette a pontos kifejezést, eléggé meggyőzőnek tűnik, hogy népszerűsége egyre inkább elterjedt azzal az elképzeléssel, hogy valaki szerencsét kíván a szerencsével, hogy jó szerencsét kapjon, mivel a kifejezés korai dokumentált referenciái azt sugallják, vagy szarkasztikusan szerette volna a rossz szerencsét, hogy az alárendeltség elvállalhatja az egyik vezető szerepét, ha a főnök ténylegesen eltörte a lábát.

Bónusz tény:

A balett táncosoknak saját verziójuk van a "törésnek", amely a babonás fogalomhoz kötődik, hogy nem kíván más táncosokat "sok szerencsét". Azt mondják: "Merde!" Ez angolul fordít egy jól ismert 4 betűs szóra, amely leírja az emberi hulladékot. Ez a kifejezés sokkal kifejezőbbnek tűnik, ha nem rossz vagy rossz szerencsét idéz elő, hanem olyan érzelmeket is jelenthet, amelyek a színpadi előjelzéshez vagy a szorongáshoz kapcsolódnak.