Az "Én mellettem" kifejezés kifejeződése

2023 Szerző: Sherilyn Boyd | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-05-26 18:30

Miután William 1066-ban meghódította Angliát, a franciák Angliában a tudósok, a klérusok és a nemességek nyelvévé váltak, s így még az egész Angliában és Franciaországban (1337-1450-es évek) végzett 100 éves háború nagy részében is így maradtak. Azonban a konfliktus végére az angolok nagyjából valami francia dolgot csináltak.

A közép-angol időszakban (1100-1500 körül) a könyvek ritkák voltak, kézzel másolták, és többnyire francia vagy latin nyelvűek voltak. Ahogy az angolok egyre jobban elkeseredtek a franciákkal szemben, a britek között vágyakoztak arra, hogy a közös nép nyelvét, az angol nyelvet, az egész ország nyelvét megalapozzák. Ennek egyik célja az volt, hogy angol nyelvű könyveket nyomtasson, nem csak az Oxford és Cambridge egyetemeken, hanem az általános lakosságnál is.

1476-ban William Caxton (1422-1492), aki a kölni franciaországi nyomtatás művészete tanult, A Recouyell a Troy történetéből a franciából angolra, az első angol nyomdát alapította a Westminsterben. A virágzó könyvpiacot megkoronázva azonnal kezdett nyomtatni az eredeti angol alkotásokat (azaz, A Canterbury Mesék), valamint fordítások (gyakran francia kiadásokból). Nevezetesen, 1490-ben lefordította Aeneid egy francia változatban, Eneydos.

A VII. Henrik király fiának, Arthurnak szentelt munkájában Caxton a "hors de soi" kifejezést ("kívülről") "őrültnek és önmagáért" fordítja (Dido mentális állapotát tekintve, amikor megtudta, hogy Aeneas 'indulás'), amely az első kifejezés kifejezését használja a nyomtatásban. [1]

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a "kívül" helyettesítője "kívülről" tökéletesen alkalmas volt, mivel abban az időben (bár ma elavult) a "kívül" egyike volt a "mellette" jól bevett jelentéseinek. Angol Wycliffte Sermons az 1370-es években.

Mindenesetre a Eneydos, a Canterbury mesék és Le Morte d'Arthur, valamint mintegy száz további könyv, a Caxton Angliába irányuló angol nyelvre irányuló erőfeszítései segítettek szabványosítani a helyesírást, és bekísérte a modern angol korszakot (1500-as jelen).

Bónusz tények:

• Az "őrült" kifejezés a 13. század végéig (a közép-angol időszak) nyúlik vissza, és eredetileg egy agresszív (különösen rabid) állat leírására szolgál. Nem sokkal az 1300-as évek elején alkalmazták az embereket, akik kívülálltak az irányításban, és veszélyesen megfélemlítették. Néhány éven belül "őrült" jelentette, hogy elvitték vagy vadul izgatottak, őrültek és szellemileg kiegyensúlyozatlanok voltak.
• Az "ének" többsége (vagyis önmagát, önmagát) az Régi és Közép-Angliában időközben önállóan keletkezett. "Maga" az egyik legkorábbi, amelyből származik ő selfum, míg az "önmagát", "önmagát" és "magukat" az 1300-as években átvette jelenlegi formájukat. "Én magam" - a "én énem" angol nyelvű változata 1500 körül jelent meg, míg a "magatok" az 1520-as évekig nem jelentek meg az "egyén" -ig. Különösen "önmagunk" viszonylag modern formája, és először 1827-ben rögzítették.
• Az "egy" kifejezés használata a beszélőre a grúz korszakra (1714-1830) nyúlik vissza.
• A "királyi mi", amellyel a hangszóró, általában egy magas rangú személy csak önmagára utal, mint mi, a régi angol nyelvből származik, amikor Beowulf beszélt magáról, azt mondta: "Mi pæt ellenweorc estum miclum, feohtan fremedon "(Fordítva, azt hiszem, hogy" küzdöttünk, ez a küzdelem és az ellenfél félelmet nem érő ereje "). [2]