Miért hívjuk a szülőket "Anya" és "Apa"?

2024 Szerző: Sherilyn Boyd | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-16 09:39

A szavak az 1500-as évekhez nyúlnak vissza az "apának" és az 1800-as évekhez az "anyukám". Mint sok olyan etimológiával, ahol először mondták ezeket a szavakat, és kinek ez egy rejtély. Még az Oxford English Dictionary is elismerte, hogy "nincs bizonyíték" arra a helyre, ahol az apa szó ered. Az "anya" szó viszont egy kicsit más történet, és széles körben elterjedt abban, hogy a szó a régebbi "mamma" szóból származik, amely maga az angol nyelvű 1500-as évekből származik. Ez viszont Latinra vezethető vissza, ahol a "mama" jelentése "mell" vagy "teat". Ebből a szóból az "emlős" és később "emlős" szót is leírhatjuk olyan állatok leírására, amelyek szoptatják a fiatalokat.

Ez eljut minket a csodálatos részig - egy olyan szó, amely nagyon hasonlít az "anyukára" a Föld szinte minden nyelvén. Nem azt jelenti, hogy van szó mert "Anya" minden nyelven; Úgy értjük, hogy az "anya" szó sokkolóan hasonlít a Föld szinte mindegyik legelterjedtebb nyelvén.

Például, ha hollandul beszélni szeretne anyáddal, azt mondaná, hogy "moeder", ha Németországba utazol, más néven "mormogni", "Madre". Most már tudjuk, mit gondolsz, ezek mind európai nyelvek. Tehát keverjük össze a dolgokat egy kicsit és mutassuk be a szavakat az anyukámnak vagy az anyukánknak, méghozzá egyebekben, "egzotikus" nyelveket, egy angol beszélő szemszögéből, és nézzük meg, hogy elkezdett-e észrevenni egy mintát:

• Kínai: Mama
• Hindi: Mam
• Afrikaans: Ma
• Ősi egyiptomi: Mut
• Szuahéli: anya

Amint ezt a listáról jól látható, nagyon különös a "mama" különböző nyelvű tendenciája, mivel szinte egyetemesen "m" hanggal szól. Ha még mindig nem vagy meggyőződve arról, hogy talán cseresznye-kivágási példák vagyunk, itt van egy nagyon kimerítő felsorolás arra a módra, hogy többnyelvű "anya" legyen, hogy elmondhassa szabadidejét. Néhány kivételtől eltekintve, a mi kedvencünk a Mapunzugun "Ñuke", megjegyezzük, hogy nagyjából mindegyik "m" és gyakran "ma" hangot használ.

Ami az "apa" szót illeti, míg a férfiaknak az idegen nyelvekhez való hozzáigazításának módjai természetesen változatosak, hasonló tendenciák figyelhetők meg. Például a "Papa" szó több nyelven jelen van, ideértve az orosz, a hindi, a spanyol és az angol nyelvet is, miközben kis változatai német (papi), izlandi (pabbi), svéd (pappa) és számos más nyelv a földgömb. Hasonlóképpen a török, a görög, a szuahéli, a maláj és számos más nyelv esetében az apa szó is "Baba" vagy ennek változata.

A jelenlegi elmélet elmagyarázza ezt a lenyűgöző jelenséget, hogy a szülők által használt szavak magukra utalnak, a gyermek babbling-jából származnak a "baby-talk" fázisban. Megfigyelték, hogy a csecsemők, függetlenül attól, hogy hol születnek a világban, természetesen megtanulják, hogy ugyanazokat a hangokat tegyék meg, amint kezdik megtanulni beszélni. Azt is megfigyelték, hogy a babbling színpad alatt a csecsemők létrehozzák az úgynevezett "protowords" -et, kombinálva a mássalhangzók és a magánhangzók értelmetlen kombinációit.

Az igazán érdekes rész ezekkel a protowords-szal kapcsolatban az, hogy a különböző kultúrák között konzisztensek olyan okok miatt, amelyek nem teljesen egyértelműek. A szóban forgó babák ebben a korai fecsegésben inkább olyan lágyabb versenyzőket használnak, mint a B, a P és az M, gyakran más szavakkal, mint a baba, a papa és a mama által a szóban forgó gyermeke számára.

Továbbra is elméletileg elmondható, hogy mivel ezek gyakran előfordulnak, hogy a gyerekek következetesen képesek lesznek következetesek, a szülők arra használják őket, hogy magukra hivatkozzanak, ami megmagyarázza, hogy a "mama", "papa", "dada", "tata" és " baba "olyan sok nyelven jelenik meg, mint a szülei megoldásának módja. Általában kevésbé összetett mondani, mint a szülő valódi neveit, és helyettesítőként működik, ami végül megáll.

Ami azt illeti, hogy a "mama" miért olyan eredetûek, mint a "mamma", a férfiak helyett a nõkhöz rendelték, általában azt gondolják, hogy a hangosbabák származnak szoptatás vagy etetés közben. Megjegyzendő, hogy az egyetlen hang, amelyet egy baba tényleg meg tud tenni, miközben a száj tele van az anyja életével, amely a szellemét adja, "enyhe nazális zúgás" vagy ismételt "m" hangzás. Továbbá, amikor a baba éhes és látja élelmezési vágyainak tárgyát, nem ritka, hogy a csecsemő - amint azt Roman Jakobson a nyelvész - "reprodukálta előjelző jelként". Bár senki nem tudja bizonyítani, hogy ez az "anya" és elődje "mamma" jött létre, legalább megmagyarázza, miért van szinte univerzális tendencia az anya szó különböző nyelveken az "m" felhasználásával, és gyakran " ma "hangot.

Nincs ilyen pontos elmélete annak, hogy miért pontosan az "apa" szót választották fel (valószínűleg a "dada" -ból), de ez a hiányzó ok arra, hogy a dada-t a "szülők", "Baba", stb. Talán miért létezik ilyen változatosság ebben az értelemben, amely szerint az ismétlődő mássalhangzó használatos az adott kultúrához tartozó a-hoz.

Tehát létezik olyan kultúra, amelyben ezt a becenevet nem tartják be? Bizonyos esetekben vannak olyan kultúrák, amelyek nem tartják be a nukleáris család fogalmát, de amennyire hasonló típusú beceneveket alkalmaznak a szülői adatokra, nem igazán … Legalábbis amennyire megtalálható, és általában nagyon jó vagyunk ilyen dolgokat töltött, és több órát töltött, mint amennyire meg akarjuk ismerni, hogy megpróbáljuk megtalálni a kötelező kivételt. De ha történetesen antropológus vagy csak valaki, aki másként ismeri, és tudsz egy olyan kivételtől, ahol a gyermekek általában nem adják meg a szülői figurákat (akár igazán biológiai szüleiket, akár nem) valamilyen becenevet, kérjük tudassa velünk. Mi üresen jöttünk rá, ami egy kicsit kényelmetlenül lenni, mivel látszólag mindig van legalább egy kivétel valahol minden kérdésnél. Ez kivétel a szabály alól, hogy mindig van kivétel? Ez lenne látszik így.